A Napalatti Közösségi Tér mögött ketten, egy házaspár állunk (Nemes Dorka Anna és Terék Nándor). Több, mint 10 éve foglalkozunk ingatlanok újraálmodásával. Mindkettőnknek szívügye a természet, a fenntartható fejlődés, és a kisközösségekbe fektetett energia. Amikor 2016-ban beköltöztünk a Kinizsi utcai új, földszinti otthonunkba, rögtön feltűnt a lakásunk alatt lévő 100 nm-es elhagyatott, boltíves pince. Mint a képeken látjátok, történelmi időket idéző állapotban volt. Nem hagyott minket nyugodni a gondolat, hogy ez a 140 éves tér jobb sorsra érdemes. Végül besétáltunk az önkormányzathoz vételi szándékunkkal, aki egy licitet írt ki. A liciten csak mi jelentünk meg, így a pince szinte az ölünkbe ugrott, már akkor sejthette, hogy nálunk jó kezekben lesz.
A ház 1880-ban épült, az akadémikus nyelvész dr Ballagi Mór építette saját bérházának, és azt a lakást lakta, amiben mi éltünk. A ház végigélte ahogy 1893-tól 3 év alatt a fala mellé húzták fel a csodálatos Iparművészeti Múzeumot. A ház alatt húzódó boltíves pincében az elmúlt másfél évszázadban műhelyek, boltok, raktárak sora működött, és a háborúk alatt menedéket adott a ház lakóinak.
A felújítás szerelemprojektként, az anyagi és időbeli erőforrásoktól függően döcögött előre, végül 4 év alatt készült el teljesen. Nándor saját maga verte le a vakolatot és lapátolta sittes zsákokba. Tulajdonképpen a víz és villany munkákon kívül mindent ő csinált. 10 éve alkotunk közösen tereket, ezért volt ideje önképzett asztalossá is avanzsálódni: a gyönyörű faszerkezetes vizesblokkot és a rengeteg fa burkolatot is mind ő készítette. A 4 év alatt volt itt minden, ami egy felújítás alatt megtörténhet, hullámvasútként robogtunk végig ezen a folyamaton: volt itt sírás és nevetés egyaránt. Nagy meló volt. Eszméletlen nagy, de végül a 142 éves boltívek újjá születtek.
Az elején még nem tudtuk, mi lesz belőle, bár szívünk vágya a kezdetektől az volt, hogy közösségeket szolgáljon. Ahogy alakult tér, úgy vált egyre világosabbá, hogy a pince is ezt akarja. Még mielőtt teljesen elkészült volna, már tartottunk benne női kört, jógát, művészetterápiás ülést, társasjáték estet, ünnepeltünk szülinapot és kitáncoltuk a lelkünket is. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk ezekről a privát eseményekről, ami bátorított minket arra, hogy közösségi tér létesítése felé vegyük az irányt.
Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen a Tér neve. Felmerült a Barlang, a Tégla, a Nappali, de egyiket sem éreztük az igazinak. Végül egy női vállalkozók közösségében futtatuk meg a kérdést, ahol egy kedves nőtársunk javasolta: legyen Napalatt. Mi ezt kiegészítettük egy i betűvel, így született meg a nevünk: Napalatti Közösségi Tér. Sok mindent jelent nekünk ez a név: egy otthonos hely, ahol a lábunk alól süt a nap, ahol bármi megtörténhet, a földanya ölelésében és a föld alatt.
2021 márciusában, mikor épp lecsengőben volt a covid járvány, elindítottuk facebook oldalunkat. Elkezdtek záporozni a megkeresések, rengetegen kerestek helyet közösségi programjaiknak. Úgy tűnt, hogy a majd’ két évig tartó szociális távolságtartásban felerősödött az igény az önismereti munkára, valamint az embertársainkkal eltöltött minőségi időre. Mintha rájöttünk volna: egyedül nem megy.
Így történt, hogy a Napalatti főként belső és önmunkával foglalkozó közösségi események befogadó terévé vált. Így utólag belegondolva már 2016-ban, a megvétel napján szövetséget kötöttünk ezzel a pincével. Mi meggyógyítottuk a sebeit, ő pedig cserébe megvalósította legféltettebb álmunkat: közösségeken keresztül jobbá tenni a világot.
Az alább látható kép még nyitás előtt készült: Dorka és barátai önszerveződő női körökkel avatták fel a Napalattit. Innen indult minden. 🤍